Mivel a repülőgépen megengedett kézipoggyász méretét lecsökkentették jó alaposan (40 x 30 x 15 cm), csak egy megfelelő méretű táskánk volt. Miki kitalálta, hogy varrhatnék egy másikat, hogy mindkettőnknek jusson. A kerti hinta tető anyagának maradékából készült, 4 darabból (eleje, háta, az oldala és alja két darab, alul középen összevarrva félfrancia varrással). Belül a varrásráhagyásokat ferdepánttal szegtem. A háta hosszabb, ráhajlik az elejére és három gombbal záródik. (Patentot akartam, de nem volt itthon.)
Nem varrtam rá zsebeket, idő sem volt rá és igazából nincs is rá szükség.
A ráhajló rész két hajtásvonalát letűztem. A fogantyú saját anyagból készült, a háti pántok kész hevederből, ami már rég várt a sorára a fiókban. Mindkét végüket négyzet alakban varrtam oda (a vágott végeket előtte lánggal megolvasztottam, hogy ne foszoljon), plusz X alakban is. Persze ez nem bírna el nagyon nehéz dolgokat, de a megengedett súlyt simán. Szabályozni nem lehet a pántok hosszát, de nem gond, Miki hátához mértem...
Miki csinált merevítést a belsejébe plexilapból. Mivel siettünk, kicsit csálén tette bele, a hátáról készült képen kilóg. Egyszer már utaztunk vele, jól bírta.
Az első mosás után kifoszlott két gomblyuk, ezért valahogyan meg kellett javítani.
Végül a vállpánthoz illő sötétkék maradék anyagból szabtam két csíkot, amiket közbéléssel megerősítettem és a gomboláspántra varrtam mindkét oldalról.
Az alsó csík kicsit kisebb, először ezt varrtam rá, utána bejelöltem a gomblyukak helyét a csíkra, körbevarrtam a gomblyukakat és kivágtam.
Utána varrtam rá a felső csíkot.
Mivel vastag volt az anyag, nem a gomblyukvarróprogrammal varrtam, hanem sima cikkcakköltéssel.
