Modell: Burda 2013/7, 134.
Anyag: vékony lenvászon
Az elefántos blúz és a panelmintás blúz szabása szerint készült: széles a nyakkivágása, oldalt mellvarrással (ami majdnem derékig megy le), oldalt és hátul karcsúsított, az alja ívelt. A háta közepén cipzárral záródik, a nyak- és karkivágások ferdepánttal szegve.
A varrásráhagyásokat overlockkal dolgoztam el. A ferdepánt készen vett, nem maradt elég a saját anyagából. Ahogy a vállpántos topoknál (citromos, virágos, mentazöld), először a fonákjára varrtam, majd az eleje/háta varrásráhagyást levágva a színére hajtottam és keskenyen letűztem. Az oldalát csak akkor varrtam össze, amikor már kész volt a karkivágás.
Az eredeti szabásmintát kicsit módosítottam: a karkivágást hónaljban 2 centivel megemeltem, a mellvarrást kb 2 centivel szélesebbre vettem, hogy derékban elöl kevésbé álljon el. Az eredeti modell szerint a nyakkivágás alátéttel van eldolgozva, de a panelmintás blúzé folyton kifordul, ezért szegtem ferdepánttal.
Mivel nem vagyok szuperhajlékony kígyónő :-D, a cipzár felhúzást úgy oldom meg, hogy először alulról felhúzom, ameddig tudom (a másik kezemmel tartom a cipzár alsó végét), majd a háta nyakkivágást felfelé húzom, hogy fentről elérjem a cipzárhúzót. Persze ezt egy szűk ruhával nem lehet megcsinálni, de ezzel igen :-)
Az eleje nyomdázás előtt így nézett ki:
Az eleje fonákján nem látszik, de a hátán igen, hogy lusta voltam cérnát cserélni az overlockban.
Az elejét fehér textilfestékkel, szitakötőformával nyomdáztam, a formákat jópár éve vettem egy kézimunkavásáron, de még sosem használtam. A festéket egy hobbiboltban vettem, az eladó segített választani.
A festéket háromszor próbáltam ki. Először túl sok festéket tettem a formákra, egyrészt rosszul nézett ki, másrészt a nagy része lejött mosáskor. Az első próba a lenti képen a bal felső sarokban látható, vasalás és mosás után. A 3 liliom is elég csúnya, de a szitakötőből szinte semmi nem maradt, csak pár formátlan maszat...
Másodszor megnéztem pár videót (1, 2, 3, 4, 5), és azok szerint próbálkoztam újra.
A képen látszik a második próbafestés minden kelléke: az asztalon egy pléd, azon műanyag lap. Az anyag egy fóliával bevont vágódeszkán van.
A festéket kiskanállal felkevertem, lapos tányérra raktam egy keveset, a szivacshengert többször végighúztam rajta, hogy mindenhol egyenletesen festékes legyen, majd a mintát befestettem vele, vékonyan. Ezután a mintát az anyagra nyomtam és kalapáccsal párszor ráütöttem egy kicsit. Száradás után ki kellett vasalni, olyan melegen, amit kibírt az anyag, aztán mosni.
Itt már nem jött ki semmi festék a mosással. (A tányért, kanalat stb teljesen tisztára lehetett utána mosni.)
Az alsó, nagyobb darabon próbáltam, jobbról balra haladva. Ahogy látszik, a liliomos minták majdnem mindig jól sikerültek, mert annak a formának sokkal mélyebbek a redői. A szitakötőssel jobban oda kellett figyelni, mivel sokkal részletesebb a minta és sekélyebbek a redők. Az utolsó szitakötő már teljesen jó lett, így felbátorodtam :-)
A harmadik próba azért kellett, mert tettem egy pici vizet a festékbe és nem tudtam, fogja-e így bírni a mosást (bírja).
A szitakötők nagyon csúnyák lettek, így végül kimostam, a nagy részük ki is jött. Utána hetekig halogattam az újabb nyomdázást, végül rászántam magam. Most csak egy szitakötőt nyomtam rá, elé és utána sok liliomot. Most úgy néz ki, mintha hangyák vonulnának rajta, de így marad. A szitakötő formát kidobtam, ha ennyi próbálkozás után se tudok vele rendes nyomatokat csinálni, akkor inkább nem kell...
