Ezt a babát kb 3 évesen kaptam (illetve kiköveteltem magamnak), gyerekként kötöttem és horgoltam neki ruhákat, nagymamám varrt is neki, szóval nagy kedvenc volt. Aztán sokáig porosodott először mamáéknál, majd anyukáméknál, néha ismerős/rokon gyerekek játszottak vele. Amikor hallottam, hogy egyikük rémisztő babának keresztelte el, elhatároztam, hogy ideje megmenteni.
Megmostam (szappannal és körömkefével), maradék fonalból vállkendőt kötöttem (a piros zokni maradékából, a háromszög-sál mintája szerint). A fazon azért jó, mert egyrészt jól mutat csíkos fonalból, másrészt a fonalat majdnem az utolsó centiig fel lehet használni hozzá. A régi ruha (alsó képen) felső részét lemásoltam szabásmintának, másfélszeresére bővítettem a részeket. Batisztól készült, raglánujjú, a felső része szélén horgolt szalag van, az ujja alsó része egy téglalap, ami másfélszer szélesebb, mint az ujja felső széle, ráncolva van a felső részhez varrva, annak az alján is szalaggal. A nyakkivágás alatt hasíték van (az egyik raglánvonal félig nyitva van), a nyakkivágást szalag fogja össze. A hasíték nélkül nem fért volna át a feje a nyakkivágáson... A szoknya egy rövidebb és egy hosszabb (két darabból varrt) téglalapból van, mindkettő alján szalaggal, hasonlóan, mint az ujja. A derekán horgolt szalagból készült öv van, ami tépőzárral csukódik hátul. A régóta fiókban levő kétféle horgolt szalagot használtam a ruhához, ehhez "alkottam" ruhafazont és vettem anyagot.
A cipője pántja letört, szalaggal fogtam össze. A haját már nem lehetett megfésülni, ezért kontyot csináltam belőle, köré egy gyöngyfűzött nyakláncot raktam. A szempillája egy része is kihullott, a kozmetikus rakott neki műszempillát. Így már díszítheti a vendégszobát a következő ki tudja hány évben...
Lent egy renoválás előtti kép van.
