Tavaly vettük ezt a gyékényt, nagyon jó, de egy nyár alatt a fedőlap, a szegély, fül és a megkötők tönkrementek, mivel papírból (!) készültek...
Anyag: maradék lenvászon
A fedőlapot a régi mérete szerint szabtam ki, a füleket és megkötőket szintén. Az eredeti fedőlapon pálmafák voltak, helyette magyar tópartot idéző mintát szerettem volna, így lett rajta napocska (illetve negyede), hullámok és egy fa. Szabószappannal rajzoltam a mintát, szabad kézzel, majd tripla ötléssel hímeztem varrógéppel a mintát (alul a képen a 9-es öltés).
Menet közben jöttem rá, hogy a szegélyt is ki kell cserélni, így aztán addig vagdostam a ferde csíkokat az anyagból, amíg nem lett kb. 7 méter. Mivel ilyen széles ferdepánt készítőm nincs, az összevarrt pántot először középen összehajtottam, levasaltam, majd mindkét szélt középre hajtva és középen újra összehajtva levasaltam. Hogy megmaradjanak a hajtásvonalak, az otthoni szemüvegem tokjára csavartam fel a szegélyt, apránként, ahogy vasaltam.
Az eredeti papírdarabok kb 5-ös öltéshosszal voltak a gyékényre varrva, az új fedőlapot 3-assal varrtam fel.
